Fogalmam se volt róla…
Fogalmam se volt róla, hogyha rólam beszél, az igazából Róla szól. Fogalmam se volt róla, ha dühös rám, akkor igazából saját magára dühös. Fogalmam se volt róla, ha bánt, ha minősít, ha sérteget, ha kígyót-békát kiabál rám, az igazából mind-mind Róla szól. És azt se tudtam, hogyha én ugyanezt teszem Vele, az meg rólam szól. Semmit nem tudtam ezekről a nagyon mély igazságokról. Mindent magamra vettem, mindenen megsértődtem, mindenért visszavágtam, mindent elhittem, mindent benyeltem, mindentől féltem. Annak idején az önbecslésem a béka feneke alá csúszott és egy hangyányi erőm nem volt mást gondolni, mást hinni magamról, mint azt, amit az a tükör mutatott, amibe éveken át belenéztem. Fogalmam se volt róla, hogy hihetném magamról azt, hogy jó vagyok, hogy értékes vagyok, hogy rendbe vagyok… Versenyeztünk, az egész életünk egy versengés volt egymással, de nem ismertük fel, hogy ebben vagyunk. De miért írok többes számban?!?! Vajon milyen az, ha magamra vállalom?!? Szóval versenyeztem, az egész életem egy versengés volt Vele, de nem ismertem fel, hogy ebbe vagyok. Próbáltuk legyőzni egymást. Fitogtattuk az erőnket. Játszmáztunk, hónapokon keresztül, nagyon csúnya eszközökkel. Nemcsak a „tárgyakat” használtuk fel egymás ellen, hogy próbáljuk egymásnak bizonyítani, ki mennyit ér, hanem a saját gyerekeinket is. Tudod, mikor azon versengesz reggel, hogy kinek az autójába szálljanak a gyerekek, ki viszi Őket aznap reggel suliba-oviba. Ezek a cirkuszok tereltek engem egyre inkább abba az irányba, és afelé a felismerés felé, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Mikor már nagyon fáj, mikor már napról-napra egyre jobban fáj, akkor lép az ember. Nekem már minden nagyon fájt. Ha valaki nem lép, ha valaki nem változtat, akkor még nem fáj neki eléggé. Nincsenek szabályok, nincs olyan, hogy rossz döntés. Nem tévedhetsz, mert „Minden megtapasztalás megtanít valamire és a lecke akkor is pozitív, ha maga az élmény nem az…” (Dan Millan)
Szia Éva!!
Az írásodat megköszönöm!!! Szinte minden este a soraid nyugtatnak meg!! Újra,és újra elolvasom őket! Nagyon sokmindenben igazad van,és igazán büszke lehetsz magadra! Én csak a válás elején tartok. Csupán két napja nem alszik itthon a férjem,de rettenetes az érzés amin keresztül megyek,megyünk a gyerekekkel!! Jelenleg is a 20 éves házasságom zátonyra futásán elmélkedem,ki,hol miért is hibázott! Nagyon sok fájdalman vagyunk túl eddig,de szeretném én is látni kicsit az élet naposabb oldalát,de egyenlőre nem megy,nem is tudom lesz-e ilyen mostanában! Nagyon örülök az oldaladnak,gratulálok hozzá,és felnézek Rád,hogy egy mély gödörből ilyen talpra esetten tudtál kimászni!!! Légy büszke!!! További szép estét kívánok!! Üdvözlettel: Bea
Kedves Bea,
köszönöm az őszinte soraidat és a kedves szavaidat! 🙂 Pontosan tudom és érzem, hogy most mibe lehetsz. Visszatekintve életem elmúlt éveire, határozottan azt tudom mondani, hogy mindig, minden értünk történik. Tudom, hogy most még nem látod, nem érted, hogy mi miért történik körülötted, de hidd el eljön a megértés pillanata és onnantól már csak hálás leszel azért, hogy mindez megtörtént Veled. És nem azért, mert válni jó, vagy válni kell, vagy válni érdemes, ha döcög vagy fojtogat a házasság. Hanem, mert rá fogsz jönni, hogy mi mindenre vagy képes, mennyire erős vagy és meg fogod érteni mi mindenben kell fejlődnöd, hogy egyre jobb legyél. Írtam neked levelet Bea, nézd meg a postafiókodat és keress bátran, ha úgy érzed, hogy szívesen beszélgetnél vagy kérdeznél tőlem bármit is.
Öleléssel: Évi