Kedves Férfiak!

Mikor sok-sok év házasság és pár megszületett gyermek után rájöttök, hogy már nem azt kapjátok a kapcsolatban, amire Nektek szükségetek lenne, akkor lécci, ne úgy kezdjétek a mondandótokat, amit nekünk szántok, hogy….”ha megváltoznál Drága”, „ha ezt, meg ezt tennéd, jobban szeretnélek”, stb…, mert ettől megijedünk. Azt hihetjük, hogy baj van velünk, nem vagyunk elég jók és még jobban eltávolodhatunk Tőletek. Képzeljétek, nincs velünk, NŐKKEL semmi baj. Nem vagyunk rosszak, nem érünk kevesebbet, mint Ti, nem vagyunk csúnyák, nem vagyunk önállótlanok, nem vagyunk bénák, csak valami miatt egy idő után nem felelünk meg Nektek. Tegyétek fel inkább magatoknak azt a kérdést: „Miért nem tudom már úgy szeretni a feleségem, mint korábban?!? Mi hiányzik nekem a házasságból?”  Jó lenne, …ha úgy érzitek, hogy valami hiányzik Nektek vagy gondotok van, és úgy gondoljátok, hogy mi NŐK tehetünk róla, akkor próbáljatok meg úgy hozzánk szólni, hogy inkább E/1-ben kezdtek beszélni magatokról, hogy Ti miben vagytok, hogy érzitek magatokat a bőrötökben, mire vágytok, mire lenne szükségetek, mitől vagytok boldogtalanok, hol milyen hatások érnek benneteket, stb… Ne minket hibáztassatok azért, mert Ti nem érzitek jól magatokat a házasságunkban. Ne tőlünk várjátok, hogy kitaláljuk, mitől lennétek boldogok mellettünk, mert soha nem fogjuk kitalálni. Háztartást vezetünk 24/24, gyerekeket nevelünk 24/24 és igenis, estére van, hogy kipurcanunk. Nem vagyunk gondolatolvasók, sokszor még a saját gondolatainkig se jutunk el, meg se halljuk a vágyainkat olyan mélyen vannak és annyira befedi őket az anyaság. Néha nem látunk tovább a mosogatásnál, a pelenkázásnál, a vacsorakészítésnél, de ha besegítenétek, ha többet törődnétek velünk, ha kedvesebbek lennétek hozzánk, az sokat segítene rajtunk. Ha a kifakadásainkra kedvesen, megértőn reagálnátok, és átölelnétek bennünket, ha érezhetnénk, hogy mi vagyunk a legfontosabbak Nektek, nem pedig a kolléganőitek, ha érezhetnénk, hogy segítetek minket abban, hogy mi is elérjük a céljainkat, azt hiszem akkor sok minden megváltozhatna közöttünk. Tudjuk, hogy szükségetek van a figyelmünkre, de higgyétek el nekünk is a Tietekére!

Szívesen olvasnék még Tőled! Kérlek értesíts az új bejegyzéseidről!