Nehéz elfelejteni…

Nehéz elfelejteni olyan Valakit, aki egyszer nagyon – nagyon sokat jelentett, aki volt idő, mikor a mindent jelentette. Mikor újra és újra összefutsz vele, mikor újra és újra látod, akár csak az autóját is a városban, ahol élsz… De talán nem is kell elfelejteni. Ha elég ügyes vagy, tudsz egy gyönyörű kis helyet kialakítani a szívedben, ahova azokat az embereket teheted, akik bármennyi ideig is, de egyszer a mindent jelentették neked. Ők a legcsodálatosabb ajándékai az életednek. Akiknek a szavait, az érintését, az illatát, az érzéseket, amiket keltett benned, soha nem fogod elfelejteni.  Légy ezekért az apró csodákért hálás. Hiszen ennyi az élet és nem több. Nyitottnak lenni és újra és újra befogadni. Szeretetet tudni adni és kapni. Tudom, szinte mindegyikről el tudtad volna képzelni, hogy talán majd ő lesz a nagy Ő. Aztán úgy alakult, hogy mégse így lett. De várd ki a végét! Légy türelmes! A játszma még nincs lejátszva. A te feladatod csak annyi, hogy szeresd őt, bárhol is legyen, ha tényleg ő a tiéd, akkor újra fel fog bukkanni az életedben és egymáséi lehettek. Közbe ne felejtsd el élni a saját életed. Tedd a dolgod, nap nap után, apró lépésekben és egyszercsak azt veszed észre, hogy fokozatosan eljutsz oda, ahova szeretnél. Tedd meg magadért!

Szívesen olvasnék még Tőled! Kérlek értesíts az új bejegyzéseidről!